Egy hónapja már, hogy kiváltottam a La Nuovissima Mintaboltjába egy ötezres vásárlási utalványt. Zoknikat kellene vennem a gyerekeknek. A negyedik szülött minden héten azzal nyaggatott, mikor hozok már új zoknikat a házhoz. Anya, mikor váltod már ki a zoknijaimat? - kérdezte, amikor éppen eszébe villant. Ne izgulj lányom! - csitítottam hol ingerültebben, hol békésen van rá 3 évem. Amikor lesz rá időm, majd kiváltom.
A napokban aztán végre rászántam magam. A bolt az István utcában van, közel a Dózsa György úthoz, itt Budapesten. Kellemes eladók, nagy választék, jó minőségű pamutzokni mindenhol. A srácaimnak vettem Snupee-s zoknikat, a legnagyobbnak bokazoknit, a kicsinek Jégkorszakost, a nyaggatós Pankának meg virágost. Sokat. Vagy úgy tűnt. De mire öt felé osztottam, valahogy már nem éreztem annyira soknak. Ezt a temérdek lábat, ami nálunk van!
Szeretek utalvánnyal vásárolni. Ahogy megrendelem az utalványokat, abban a másodpercben jóváírják nekem a kedvezmény összegét. Azonnal látom, hogy a pénzemből visszajött - és ez örömmel tölt el.
De látom, nem vagyok egyedül. Napi szinten mostmár jónéhány sort megtölt a vásárlásokból befolyó passzív jövedelmem. Rá lehet kapni az ízére, annyit mondhatok.
