A hétvégén konferencián voltam a ScienNet szervezésében. Délelőtt folyamán bejátszottak egy filmet Kokoról, a döntőiről, a csatáiról. Suhanc volt még a képkockákon. Dinamizmus, erő és csibészes pofa – ilyennek láttam. Aztán bejött a Bajnok, továbbra is dinamikus, céltudatos negyvenes.
Azt mondta, az a közös a sportolókban, és bennünk, akik szeretnénk reményt, örömet, anyagi jólétet teremteni idehaza, pusztán a vásárlási szokásaink megváltoztatásával, hogy mindketten célokért küzdünk. Mindketten részt veszünk a felkészülés időszakában, ami sokszor lemondással jár.
Az álmokkal kapcsolatban elmesélte, még kisfiú volt, amikor a másfél szobás lakásuk konyhájában gyakorolta az autogram írást. „Anya, figyeld meg, egyszer még leszek valaki. Akkor majd sokat fog érni az autogramom.”
De addig még számtalan siker-kudarc-siker-kudarc követte egymást, amíg beigazolódott gyerekkori álma, hogy LEGYEN VALAKI.
„Olyannak lenni, mint bárki más.
Olyannak lenni, mint senki más.” – ez volt személyes jelmondata. Ma is eszerint a vezérlő elv szerint él.
Hogyan érte el a céljait?
A fejébe vette, hogy minden létező címet elér. Ehhez tisztáznia kellett magában, pontosan mit kell megtennie érte?
Szerencséjére Öcsi bácsi is tudta a módját, hogyan kell lebontani a sikerhez vezető utat. Akárcsak Czene Attila edzője, aki a siker-tervezést a tökélyre fejlesztette: 365 napra lebontva elkészítette a bajnok edzéstervét. Napra lebontva kiszámította, hány métert kell úsznia naponta Attilának, milyen tempóban, milyen dinamikával, milyen metódusban, hogy elérje a bajnoki címet. Az olimpián 1 mp-et tévedett, de erre szükség is volt a győzelemhez.
Hasonlót tapasztalt meg Kokó, ezért azt vallja, a siker megtervezhető! Csak tudni kell melyik nap mi a feladat, mit kell megcsinálni ahhoz, hogy a kívánt időre elérjük a céljainkat, vágyainkat.
Persze sokszor elvinne az élet. A munka, a család, a barátok, a televízió, a kedv. De tudni kell tartani a prioritás sorrendet.
Vajon elég motiváció-e a pénz? Elég-e a siker óhajtása? Elég-e a gazdagság utáni vágy ahhoz, hogy elérjük a céljainkat?
Kokó azt mondja, csak a pénz nem elég motiváció. Mélységesen egyetértek vele.
Ha rajongásig szereted azt, amit csinálsz, ha akkor is csinálnád, ha nem fizetnének érte, na az a megfelelő motiváció.
Mint ahogy Kokó mondta, ha az ember valamit nagyon szeret, ha akkor is csinálja, ha nem fizetnek érte, az az égő vágy visz előre. Kokó például jó bunyós akart lenni. Ennek rendelt alá mindent.
Mi a különbség a kiváló sportolók és köztünk, akik szervezzük a törzsvásárlói klubot?
Az élsportolóknál csak egy győzhet.
Itt a törzsvásárlói klubban jónéhány.
A bajnokoknak mások célját kell keresztbe húzniuk.
Itt az üzletben, a klubban egymást kell segítenünk.
De azonos, hogy a fókuszban a célok állnak.
Neked mik a céljaid???? Vannak álmaid? Mered álmodni az álmaid? El mernéd mondani az álmaid?
Amikor Kokó az olimpiára készült, Öcsi bácsi egy időre elvitte az uszodába, reggeli edzésekre Kokót. Azért, hogy megtanulja magát a helyén kezelni. A feladat annyi volt, hogy 4x200 métert ússzon le minden reggel.
A bajnok alig tudott úszni, az élsportolók a Margitszigeti Sportuszodában már kétszer fordultak, míg ő kín-keservvel eljutott a medence egyik végéből a másikig. Még a veterán úszók is leelőzték a maguk nyugodt tempózásával.
Így ment ez heteken át. Aztán már csak 4 nap volt hátra. Napi 800 métert úszni a bajnoknak maga volt a kihívással vegyes megaláztatás.
Az utolsó napon, pénteken annak rendje módja szerint „fuldoklott” a medencében, amikor az utolsó 50 méterre került a sor. Az úszóválogatott összeszedte cókmókját, mintha az öltözőbe tartana. Kokó megnyugodott, legalább nem kell előttük égnie. Aztán egy váratlan fordulattal felsorakoztak a medence szélén, és szurkoltak a bajnoknak. Öcsi bácsi stopperórával mérte a fuldoklását. Akár kakukkos órával is mérhette volna- nevetett Kokó, mert semmi szerepe nem volt a másodpercnek a teljesítményében. De azon a reggelen, ahogy a magyar úszóválogatott sorfalat állt neki, és szurkoltak a medence szélén, élete legjobb 50 méterét úszta le. Nem volt olyan tagja, ami görcsbe ne rándult volna, de legyőzte önmagát.
Végülis olyan területen is meg kellett mutatni az akaraterőmet- mesélte Kokó, ahol idegenül mozogtam.
Az volt a benyomásom, ez a fiú ma nem állhatna itt a több, mint ezer fős hallgatósága előtt, ha nem lettek volna mentorai. Ha nem lettek volna Öcsi bácsik az életében.
Az első mentora még gyerekkorában a Fogarasi Misi bácsi volt. Kokó éppen győztes ifi meccsét vesztette el orvérzés miatt. Lefújták a bunyót, és ő ott állt a ringben megszégyenülten, érem nélkül. El is döntötte, abbahagyja az egészet, nem terem számára a bunyóban babér.
De a Fogarasi Misi bácsi, aki egyébként segédedző volt, listával a kezében egyik nap bekopogtatott a lakásuk ajtaján. Egy listát szorongatott a kezében. 20 gyerek neve volt rajta, akik az elmúlt 1 hónapban nem jelentek meg az edzésen.
- Hogy is hívnak téged? – kérdezte Kokótól.
- Kovács István.
- Igen, látom. Nagyon tehetséges gyerek vagy – mondta Misi bácsi, fel sem nézve papírjai közül. Gyere vissza bunyózni!
Ha ilyen fontos vagyok, hogy küldtek értem egy edzőt, aki itt az ajtóban közli velem, hogy tehetséges vagyok, akkor ott helyem- gondolta a kisfiú Kokó. Talán ennek köszönheti azt, hogy azzá vált, akinek most ismerjük.
Ha hisznek bennünk, akkor mindannyian képesek vagyunk arra, hogy végigéljük az álmainkat.
Kokó álmait a következő mentor, Öcsi bácsi segítette beteljesíteni. Már az olimpiára készült a csapat a Szabadság hegyi edzőtáborban, amikor Kokó egyik nap 5 percet késett a délutáni edzésről. Reggelente annak rendje és módja szerint lenyomták az edzést, délelőtt marketing vezető volt egyik cégnél, majd a kora délutáni edzésről 5 percet késett. Halálosan ki volt már fáradva fizikailag is, mentálisan is, szellemileg is.
Öcsi bácsi, a jellegzetes mély hangján figyelmeztette a Bajnokot, hogy nem illik késni az edzésről. Kokó persze indulatból válaszolt. A teremben néma csend támadt.
- Menjél haza – mondta Öcsi bácsi.
- De Öcsi bá’- nyelvelt a bajnok.
- Fogjad a cuccodat és menjél haza – ismételte meg a Mester elváltozott, csendes hangon.
A teremben a légy zümmögését is hallani lehetett. A válogatott kerettag kisomfordált. 1 hónappal az olimpia előtt a Mester kizárta Őt a csapatból. 27 zsinór győzelem után. Magyar bajnoki cím, Európa bajnoki cím – minden bajnoki cím dacára. A diplomáciai kapcsolatot is megszüntette vele.
Annyira fáradt volt, hogy lerogyott az edzőterem előtt a bőrfotelre és elaludt.
Késő este, már sötét volt, mire magához tért. Ott ült vele szemben Öcsi bácsi. Addigra 3 Marlbolót „megevett”, legkevesebb 4 órát várt arra, hogy felébredjen Kokó. Elnyomta az utolsó csikket, és megkérdezte:
- Van kedved edzeni?
A hónap végén Kovács Kokó István Olimpiai bajnok lett. Mert nincs az a szekér, amire még egy szalmaszálat ne lehetne feltenni.
Tudod, hogy neked is van ilyen mentorod, aki arra vár, miután felébredtél, hogy van-e kedved edzeni?
Tudod, hogy van egy mentorod, akinek fontosak a Te álmaid?
Ébredj fel!
